Merre felé tart a világ

Beteg-épület szindróma

A modern épületekben dolgozók közül sokan a következő tüneteket észlelik: száraz köhögéssel járó hörghurut, fáradékonyság, fejfájás, kiszáradás, viszkető szem, kaparó torok, hányinger, szemfájás, izületi fájdalom és stressz, sőt, kialakulhat orrnyálkahártya, vagy kötőhártya-gyulladás is. Mindezeket a panaszokat összefoglalóan „beteg-épület” szindrómának /tünetcsoportnak / nevezik.

E tünetek pontos okát még nem ismerik, de feltehetően több tényező együttesen okozza: a klímaberendezések zúgása, a fénycsövek vibrálása, a passzív dohányzás, a természetes fény és szellőzés hiánya, valamint különféle pszichikai tényezők, és a stressz."

Még, hogy nem ismerik? Dehogynem! Csak hát adagolni kell az információt, ne hogy kitörjön a pánik! - mondják.


Hogyan tovább?

A jelen kor embere egyre kiszolgáltatottabb, egyre függőbb a civilizáció által létrehozott ellátó rendszerektől. Minél bonyolultabb egy rendszer, annál inkább hajlamos az instabilitásra, a kaotikus viselkedésre, az összeomlásra. Házainkat régen a faluszéli erdőből hozott tüzelővel fűtöttük, ma több ezer kilométerről kapjuk a földgázt, a villanyt... Régen a konyhakertben megtermett minden, ma a világ szemetét esszük a külföldi áruházláncokból…
A folyamatosan bonyolódó, idegen érdekeket kiszolgáló gépezet lassan már emberi létünket is veszélyezteti. Régen az emberek teremtettek, és élvezték teremtésük gyümölcsét: a termést. E gépezet kiszolgálására csapdába esett áldozatok kellenek: a hitelek és számlák csapdájában vergődő emberek életerejét szívja.

 

Ebből önerőből nehéz kiszabadulni, mert eltunyultunk, elpuhultunk elődeinkhez képest mind testben, mind lélekben. Magunktól képtelenek lennénk változtatni szokásainkon.
Valamit bízzunk a Jóistenre is!
Az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, az egyre több konfliktussal járó emberi kapcsolatok hatását nem tudja követni ez a gépezet. Az egyre nagyobb árvizek elmossák a gátakat, az egyre nagyobb forróságok felisszák a vízkészleteket, az egyre több helyen fellángoló háborúk megeszik a globalizációt.
De fel vagyunk készülve az Özönvízre? Melyikünk tudna ma villany, gáz, gyógyszerek nélkül élni? Hányan tudnánk egy kályhát megépíteni, szappant főzni, vagy egy tehenet megfejni? Hányan ismerik a gyógynövényeket, az ehető vadnövényeket? Hány embernek van ma valós, a természetben használható tudása?



Tudja-e?

Tudja Ön, hogy a világ lakosságának egyharmada háborúban áll? Gondolná, hogy Amerikában óránként két és fél millió műanyag palackot dobnak el, a fejlett országok lakói pedig évente 6-7 kilogramm élelmiszer-adalékot fogyasztanak el?

Nem?


 Az élelmiszer-ipar

Az élelmiszeripar 2000-ben körülbelül húszmilliárd dollárt költött arra, hogy ennivalónkat kívánatosabb külleművé, kellemesebb ízűvé és tovább eltarthatóvá tegye. Nem kis üzlet ez, amelyet a fejlett országok azon modern igénye hajt, hogy rengeteg embert olcsón – de nem utolsósorban jövedelmezően etessen. Az élelmiszeradalék-ipar konokul ismételgeti, hogy ezek a vegyi anyagok megkönnyítik az életünket. A jóvoltukból tovább friss marad az élelmünk, és egyáltalán, lehetővé vált a készételek előállítása.

A szakemberek azt hangoztatják, hogy élelmiszer-adalékok nélkül sokkal több időt vesztegetnénk a konyhában. Több időnket kötné le a bevásárlás is, mivel az élelmiszerek csak néhány napig állnának el, utána megromlanának. Arról pedig nem is álmodhatnánk, hogy telített zsírsavaktól mentes margarint, kalóriaszegény ételeket és vitaminnal dúsított élelmiszereket fogyasszunk. …

Manapság az adalékoknak alig egy százaléka működik tartósítóként. Kilencven százalék úgynevezett „kozmetikai” adalék: ízesítő, színezék, emulgeáló, amelytől simábban csúszik a falat, sűrítő, édesítő. Az aktivistákat ezek az adalékok jobban izgatják. Az ilyen adalékok álcázzák a jellegtelen, silány minőségű nyersanyagokat, arról győznek meg bennünket, hogy amit eszünk, az jobb, mint az alkotórészei. …

Mind az élelmiszeradalék-gyártók, mind a nagy-britanniai Élelmiszer-szabványügyi Hivatal és egyéb hatósági szervek nyugodtak afelől, hogy a mesterséges édesítőszerek ártalmatlanok. Társadalmi aktivisták azonban számottevő kételyeket fogalmaznak meg a leginkább használatos termékek némelyikével kapcsolatban. Rákszakértők szkeptikusan nyilatkoztak az egyik édesítőszer, az aceszulfám-K laboratóriumi kipróbálásával kapcsolatban, és szigorúbb vizsgálatokat sürgetnek; egy nyugalmazott amerikai szövetségi helyettes tisztifőorvos szerint egyes jelek arra utalnak, hogy [az aceszulfám-K] esetleg rákkeltő... kellően megtervezett, hosszú távú vizsgálatot kellene végezni mind egereken, mind patkányokon”. A szaharinról kimutatták, hogy rágcsálókban rákot okoz, az aszpartámot pedig olyan ideggyógyászati problémákkal, mint a szédülés vagy a migrén hozható összefüggésbe.